Hosszú-hosszú évekig kerestem azt az ízt, ami gyermekkorom mennyei almás pitéire emlékeztet. Sok finom pitét ettem, de egyiknél sem éreztem, hogy "na ez az, ezt meg kell sütnöm!". Végül egy nap rám mosolygott a szerencse, és egy kis receptfüzetben rátaláltam. Mikor olvastam a receptet, az összetevőkből már láttam, hogy ez nekem tetszik, pont ilyenre gondoltam.
Azóta már sokszor megsütöttem, sok embernek ajánlottam, és a tanítványaimmal is elkészítettük számtalanszor az iskolában. Egyszerűen nem lehet megunni! Először közepes tepsihez adom meg a hozzávalókat, alatta pedig nagy adagban.
A hámozás tudományát itt már alkalmazhatjátok is :) (lásd itt)
Az almát mindig érzésre teszem bele, mi szeretjük, ha vastagon van az almatöltelék. De ennél a receptnél is igaz, hogy nem szabad túlzásokba esni, fontos, hogy egyensúlyban legyen a tészta és a töltelék mennyisége. Meglátod, érezni fogod egy-két próbálkozás után, hogy ti hogyan szeretitek.
Ez a recept azért is kedves nekem, mert nem kell külön dinsztelni (megpárolni) az almát, hanem csak hámozás után lereszelni, kinyomkodni egy kicsit a levét, és szétteríteni a tésztán. Ezután szoktam csak meghinteni a porcukor másik felével, amibe belekeverem a fahéjat. Azért nem előbb teszem az almához a cukrot, mert akkor a cukor hatására sokkal több levet enged az alma, és ahogy kinyomkodnám a levet, a cukor is a lével együtt menne, és nem az én pitémet édesítené. Így viszont teljesen hasznosul a cukor, a kinyomkodott almalé meg garantáltan cukor hozzáadása nélkül készült egészséges finomság. Mindig akad a családban egy-két huncut, aki örömmel elfogyasztja ezt az almalevet. :)
A fahéjat "szereti" az alma, pikánsabb, egzotikusabb lesz tőle az íze, de a túl sok fahéjtól megkeseredik a töltelék, tehát vigyázz vele. A fűszereket soha nem közvetlenül szórom a fűszertartóból vagy a zacskóból az ételbe, hanem kiskanállal, kupakkal kimérem először, hogy mennyit szeretnék bele tenni. Könnyen meglódulhat az ember keze, és kivenni az ételből már sokkal nehezebb:)
Remélem, hogy Ti is megszeretitek ezt a receptet, és az egyik kedvencetek lesz Nektek is.
Hozzávalók közepes tepsihez:
50 dkg finomliszt
csipetnyi só
15 dkg sertészsír
26 dkg porcukor (Egyik fele a tésztába kerül, a másik fele az almatöltelékbe.)
1 és fél csapott teáskanál őrölt fahéj - ízlés szerint módosíthatsz rajta, de el is hagyható
3 tojás sárgája a tésztába
1 tojás sárgája a kenéshez
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
1-2 evőkanál tejföl a tészta összeállításához
1-2 kg alma megpucolva, lereszelve tölteléknek
egy maréknyi búzadara vagy zsemlemorzsa a töltelék alá
Hozzávalók nagy gáztepsihez:
75 dkg finomliszt
csipetnyi só
23 dkg sertészsír
35 vagy 40 dkg porcukor (Egyik fele a tésztába kerül, a másik fele az almatöltelékbe.)
2 csapott teáskanál őrölt fahéj - ízlés szerint módosíthatsz rajta, de el is hagyható
5 tojás sárgája a tésztába
1 tojás sárgája a kenéshez
1 csomag sütőpor (a nagyhoz sem kell több)
1 csomag vaníliás cukor (a nagyhoz is elég)
kb. egy kis doboznyi tejföl az összeállításhoz
1-2 kg alma megpucolva, lereszelve tölteléknek
egy maréknyi búzadara vagy zsemlemorzsa a töltelék alá
Szükséges eszközök:
2 tál az alma mosásához, pucolásához, egy hámozókés, egy tál a tészta összeállításához, két kisebb edény a tojások szétválasztásához, az egyik legyen zárható, hogy a felhasználásig hűtőbe tudjuk tenni a megmaradt fehérjét, edény a porcukornak, nagyobb lyukú reszelő, konyhai mérleg, kanál, gyúródeszka és sodrófa, villa, kenőecset, szűrőkanál, egy magasabb falú tepsi
Elkészítés menete:
1. Hajamat rendezem, ékszereimet leveszem a kezemről, kezet mosok, kötényt kötök, előszedem a szükséges eszközöket és alapanyagokat.
2, Meghámozom az almát: egyik tálba kerül a héja, a másikba hideg vizet engedek, és egy kevés citromlével savanyítom, hogy ne barnuljon meg olyan gyorsan a meghámozott alma. Ha szennyezett az almám héja, akkor hámozás előtt is megmosom, vagy hámozást követően több vízben. A csészeleveleket és a kocsányát (szárát) is kikanyarítom, és nagyobb lyukú reszelőn körbereszelem a magházat. Szerintem így sokkal könnyebb almát reszelni. Minden falatkája kincs, ne dobd ki a komposztra vagy a szemétbe azt, amit nem muszáj. Mikor kész, félre teszem.
3. Kimérem a porcukrot, átöntöm a cukros edénybe, majd a lisztet is, és a keverőtálba rakom, végül a zsiradékot, amit felhasználásig a mérőedényben hagyok. Közben nem kell elmosogatni a mérőedényt.
4. A lisztet, a sót és a sütőport elkeverem egymással.
5. A fenti keverékben elmorzsolom a sertészsírt, majd beledolgozom a porcukor felét is, végül kis mélyedést alakítok ki a tetején, amibe a tojások sárgáját fogom önteni.
6. A porcukor másik felébe belekeverem az őrölt fahéjat és félre teszem.
7. Megmosom a tojások héját, és szárazra törlöm.
8. Egyesével szétválasztom a tésztába szánt tojásokat: egyik edénybe megy a fehérje egyenként (nem fedeles), a sárgáját a lisztkeverék mélyedésébe rakom, a fehérjéket a fedeles edénybe öntögetem össze. Végül felütöm a kenésre használt tojást is, a fehérjét a többihez teszem, ez alatt a tojáshéjban tartom a sárgáját. Mikor kiürült a "felütős" edényke, akkor belecsusszantom a sárgáját ebbe az edénybe, és félre teszem felhasználásig. A fehérjével töltött edényemet lezárom, ennek a hűtőben a helye.
9. Összedolgozom a tálban a hozzávalókat, és annyi tejfölt adok hozzá, hogy összeálljon egy ruganyos, de nem ragacsos masszává. Szépen elválik az edény falától, amikor jó.
10. Kettéveszem a tésztát úgy, hogy az egyik adag kicsivel nagyobb legyen, mint a másik. Nem elfelezem, mert alulra célszerű kicsit vastagabb tésztaréteget tenni.
11. Meghintem liszttel a gyúródeszkát. Először a nagyobb adagot teszem rá. Előbb átgyúrom, cipót formálok belőle, majd a kezem segítségével igazítok rajta. Kicsit lenyomkodom, formázom, hogy szögletesre tudjam nyújtani a sodrófával. A nyújtásnál figyelek arra, hogy a tészta lehetőleg téglalap alakú maradjon, ne szakadjon el, vastagsága legyen egyenletes. Ez azt jelenti, hogy mindenütt egyforma vastag legyen, mert ha túl nagyok az eltérések, nem egyszerre sül át, és nehezebb a tepsibe "varázsolni".
Az alsó tészta kicsivel nagyobb legyen, mint a tepsim mérete.
12. Kibélelek egy magasabb falú tepsit szilikonos sütőpapírral, úgy, hogy a sütőpapír a tepsim oldalát is védje. A kilógó részeket ollóval levágom, nehogy meggyulladjon a sütőben.
Ha nincs otthon sütőpapírom, akkor zsírral kikenem a tepsi belsejét, meghintem finom liszttel a bezsírozott felületet. Ütögetéssel egyenletesen eloszlatom rajta.
Mikor előkészítettem a tepsit, bekapcsolom a sütőmet vagy meggyújtom a gázsütőt, hogy bemelegedjen, mire szükség lesz rá.
13. Feltekerem a kinyújtott tésztát a sodrófára, a tepsi felett pedig szépen beleengedem a helyére, azaz letekerem róla. Mindig a rövidebb oldalához teszem a sodrófát, kezemmel az elején segítek a kinyújtott tésztalapnak a rúdon maradni, utána már csak forgatnom kell. Ujjaim segítségével kicsit megigazítom a sarkokat, éleket a tepsiben, és meghintem egy maréknyi búzadarával a tészta felületét.
14. A lereszelt almát enyhén kinyomkodom a kezemmel az almás tál felett: két kezem közé veszek egy nagy gombócnyi adagot, aztán enyhén összenyomom, az ujjaim között pedig szépen kibuggyan a felesleges lé. Vigyázz, ne facsard ki teljesen! Nem kell kicentrifugálni! Fontos, hogy lédús, szaftos maradjon a töltelék, de mégse áztassa szét a tésztát.
15 Egyenletesen elosztom a kinyomkodott almát az alsó tésztalapon. Mikor kész, megszórom a tetejét a fahéjas porcukorral, figyelek arra, hogy mindenhová jusson elegendő.
16. Kinyújtom a lisztezett deszkán a másik tésztalapot is. De ez kicsit kisebb legyen, csak akkora, mint a tepsi mérete. A sodrófa segítségével ezt is a tepsibe terítem, az almatöltelék fölé. Kicsit lenyomkodom a kezemmel, de csak finoman, gyengéden.
17. Megkenem a tetejét a tojás sárgájával. Ha nincs kenőecsetem, akkor előveszem a jó öreg "ötujjasat" , a tenyeremet és bemázolom vele a tészta tetejét. Aztán persze jöhet a kézmosás! Nem is hinnéd, hogy mennyit tud fejlődni a problémamegoldó képessége az embernek a konyhában!
18. Villával megszúrkálom a tetejét, de csak érzéssel. Csak a felső tésztaréteget kell átböknöm, hogy a sütés közben keletkező gőz szabadon távozhasson a pitémből. Így nem lesz hólyagos, és nem is reped széjjel. Ráadásul olyan szép sormintákat lehet a tésztába böködni. Próbáljátok csak ki!
Ha túl mélyre szaladna a villád, akkor az alsó tésztaréteget is átszúrnád, és az alma leve lecsurogna, a sütőpapírodhoz kozmálna. Ugye nem szeretnéd? Hát akkor figyelj, csak óvatosan díszítsed a pite tetejét!
19. Az előmelegített sütőbe beteszem, és lassú tűzön, közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöm. Viszonylag sok idő kell neki, míg átsül, de a jó hír, ezután már nincs vele sok teendő. Időtartamot azért nem adok meg, mert a sütési idő a töltelék mennyiségétől, édességétől,, a tészta vastagságától, a sütőnktől és még mennyi mindentől függ! Hidd el, látszik, mikor elkészül: szép, fényes barnás lesz a teteje és a szélek finoman elválnak a tepsi falától. Nem érdemes magasabb hőmérséklettel gyorsítani a dolgot, mert kívülről megég, belül meg nyers marad a tészta, ha nincs elég türelmem hozzá.
20. Mikor kisült, még várok vele, mert a forró pitét nem lehet szépen szeletelni. Az első egy-két kockát amúgy is nehéz kiszedni a tepsiből, mert annyira elgyengül a tészta a tölteléktől, és ráadásul nehezen férünk hozzá, nem tudunk alányúlni a tészta roncsolása nélkül.. Ezt bizony még mi felnőttek is nehezen tudjuk megoldani, és nekünk se mindig sikerül:) De mi ez a kis bosszúság a mennyei pitéhez képest! Különben is a selejt a legfinomabb! Ezt biztosan palacsintasütésnél is megtapasztaltátok már.
Ha elég türelmes vagy, és hagyod legalább langyosra hűlni, akkor könnyen, és szépen lehet szeletelni. Először keresztben vágok egy-egy csíkot, aztán kisebb darabokra osztom a késsel. Mivel az almás pitét mindig a tepsiben szeletelem, jól kell hozzá megválasztani a tepsit, inkább nem használok teflont, mert a szeletelésnél megsérülhet. A jó öreg zománc vagy a bevonat nélküli tepsik ilyenkor a nyerők.
21. A tetejét vaníliás cukor és porcukor keverékével hintem meg egy szűrőkanál segítségével, de ez a művelet el is hagyható. Én legtöbbször elhagyom a cukorszórást, mert így tudok egy kicsit vigyázni az egészségemre, az a plusz cukor és üres kalória már nem hiányzik igazán senkinek.
Ne feledd, amíg sül és hűl a pite, pont elég idő áll rendelkezésedre, hogy rendben hagyd magad után a konyhát:)))
Jó étvágyat kívánok hozzá!
szeretettel: Tündi néni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése