Egy kicsit pihentetjük a tojásos feladatokat, de azért nem felejtjük el, hiszen a soron következő recepthez is szükségünk lesz a tojás feltörésének és szétválasztásának tudományára.
E heti próbánk, hogy MEGTANULUNK "HELYESEN" HÁMOZNI.
Tapasztalatból mondom, hogy általában az anyukák nem engednek benneteket a kés közelébe, pedig sokkal hasznosabb lenne, ha megtanulnátok helyesen használni ezt a fontos eszközt. Jobb lenne okosan bánni a késsel , mint félni tőle. Hiszen előbb-utóbb elkerültök otthonról: kollégiumba, családot fogtok alapítani, és erre a tudásra is szükségetek lesz.
Évek óta felhasználhatjuk az iskolánk almás kertjében termő alma egy részét technika órákon, így gyakran sütünk a gyerekekkel almás pitét vagy valamilyen almás finomságot. Rögtön az első kihívás, hogy úgy kellene meghámozni az almát, hogy a lehető legkevesebbet kelljen komposztálni belőle. Minél több maradjon a süteménybe. Először én is azt gondoltam, hogy ez nem is olyan nehéz, de rá kellett jönnöm, hogy bizony nem tudtok hámozni. Képesek lennétek rá, de mivel nincsen benne gyakorlatotok, azt sem tudjátok, mire kell közben figyelni.
Nézzük, miért van erre a tevékenységre szükség!
Egyes ételekbe úgy tesszük bele a zöldséget, gyümölcsöt, hogy nincsen szükség annak héjára. Lehet, hogy vastag, lehet, hogy túl rostos, esetleg nem lehet annyira alaposan megtisztítani. Láthatod, hogy többféle oka lehet, de egy a lényeg, el kell távolítani. Egy bizonyos városi legenda szerint a héja alatt van a legtöbb vitamin, amit nem lenne célszerű a héjával együtt kidobni, Akár igaz, akár nem, mindenképpen vékony rétegben kell leválasztani a felhasználni kívánt részről, hogy ne legyen sok a hulladék. Nem azért adtuk ki érte a pénzt, hogy a komposztba vagy a szemétbe kerüljön.
Ehhez éles kiskésre vagy zöldséghámozóra lesz szükséged, ezek pengéi lehetőleg rozsdamentes acélból készüljenek. Az én kedvenceim a kis görbe pengéjű fekete kés, és a "tupperes" hámozók. Fontos, hogy hámozásra inkább rövidebb pengéjű, hegyes kést használj, az ilyennel jól lehet "manőverezni", olyan helyekre is eljutnak, ahová a tompa végű társaik csak nehezen.
Az eszközök mellett friss, lédús termésre, gumóra vagy gyökérre is szükséged lesz.
Friss terményt mindig könnyebb hámozni, mint a fonnyadtat. Ezért már a vásárlásnál is ügyelj a frissességre.
Ha netán nálad fonnyadt meg, akkor hámozás előtt segít, ha egy-két órára hideg vízbe áztatod. Figyelj arra is, hogy ne legyen sáros a zöldség, a gumó, mert azt megtisztítani dupla munkával jár, és több vizet kell hozzá felhasználni. Másrészt ha sáros, a sarat is szépen hozzámérik a boltban. Tudod, sok kicsi, sokra megy.
Ha már így belejöttem a közmondások idézésébe, rögtön itt van még egy: ahány ház, annyi szokás. Valaki szárazon szeret hámozni, valaki vízbe teszi a hámozásra szánt dolgot. Én krumplit, zöldséget általában vízben hámozok, de almát, körtét, cukkinit, uborkát, őszibarackot, gombát szárazon.
Lassan potyog már a fákról a fincsi nyári alma. Ez nem igazán téli tárolásra való, ezt frissen fogyasztjuk vagy süteményeket készítünk belőle, esetleg kompótot, almaszószt.
Alma hámozásánál mindig eldöntöm előre, hogy mihez fogom felhasználni. Ha kompótnak készítem el, akkor meghámozom, eltávolítom a magházat, a csészeleveleket és a kocsányt, amivel az almafához kapcsolódott a termés. Végül gerezdekre vágom, vagy még apróbb darabokra, attól függően, hogy szeretem.
Ha reszelve használom fel az almát, akkor nem vágom ketté, hanem csak a kocsányt és a csészeleveleket kanyarítom ki belőle. A nagyobb lyukú reszelőn (káposztareszelőn), esetleg fém nokedliszaggató hátán körbereszelem a magházat. Azért így csinálom, mert sokkal könnyebb így egészben bánni vele, másrészt a kicsi darabok reszelésénél különösen figyelnem kell az ujjaim épségére.
Hogy ki, hogyan hámoz, ez is szokás kérdése. Almát spirálian, körbe-körbe szoktam hámozni, de ne aggódj, nincs rossz megoldás. Minél laposabb, hegyesebb szöget zár be a kés pengéje az alma húsával, annál vékonyabban tudom hámozni. Jobb kezembe veszem a kést, bal markomba pedig a hámozásra szánt almát. Én mindig magam felé húzom a kés élét, mondom az ÉLÉT, nem a hegyét! VIGYÁZOK magamra, nem hadonászok a késsel, nem farigcsálok, hanem folyamatosan húzom magam felé a gyümölcs húsában a kés pengéjét, miközben balról jobbra fokozatosan forgatom az ujjaim segítségével a hámozandót. Ha el sem tudod képzelni, hogy néz ez ki, akkor figyeld meg az anyut vagy a nagyit, hogyan csinálja. Esetleg állj be neki segíteni, mikor a vasárnapi ebédhez krumplit hámoz. Azt sem nehezebb hámozni, sőt még a magházat sem kell belőle eltávolítani. Viszont ott meg a csíra okozhat gondot. Ezeket a helyeket a késed hegyével kanyarítsd körül. De ne "krátert" csinálj, vagy kutat fúrjál, csak éppen akkora lyukacskát, amekkorát muszáj.
Tudod, most már a hámozás minőségére is ügyelünk. Célunk, hogy tiszta, héjmentes legyen az alma, ugyanakkor kevés a hulladék. Nem pocsékolunk, hanem szépen, vékonyan hámozunk. Ez sem fog elsőre tökéletesen menni, de egyre jobb leszel benne, ha mondjuk minden délután meghámozol magadnak egy almát a gyakorlás kedvéért, akkor a hét végére már biztosan ügyesebb leszel. Utána pedig jóízűen harsogtatva elfogyasztod, nincs is annál jobb, egészségesebb! Persze turbó fokozatra is kapcsolhatsz, meghámozhatsz rögtön egy-két kilót is, azt viszont az anyuval egyeztesd, mert annak feldolgozásra lesz szüksége. Például isteni almás pitét lehet belőle varázsolni. Hamarosan megosztom veletek a kedvenc almás pitém receptjét is.
Biztosan észrevetted már, amikor almát ettél, hogy milyen gyorsan megbarnul az alma csutkája a szabad levegőn. Oxidálódik, mondanák a nagyok. Igen, a levegő oxigénjének hatására egyes anyagok átalakulnak az alma vágott-rágott felületén. Hámozáskor elkerülheted ezt a gyors barnulást, ha citromos vagy citromsavas, borkősavas, esetleg enyhén ecetes vízbe teszed azt almát, amit már meghámoztál. Bármelyik van ezek közül otthon, megteszi, és elég csak az egyiket használni. A meghámozott burgonyát is hideg vízbe teszem, de az nem olyan gyorsan barnul, ezért a víz savanyítására sincsen szükség.
Hát akkor hajrá! Ha már megtanultál takarékosan, szépen, vékonyan hámozni, akkor jöhet a kis füzeted, és
beleírhatod, mire jutottál.
Alig várom, hogy meg tudjátok sütni a kedvenc pitémet! Hamarosan újra jelentkezek:)
Nézzük, miért van erre a tevékenységre szükség!
Egyes ételekbe úgy tesszük bele a zöldséget, gyümölcsöt, hogy nincsen szükség annak héjára. Lehet, hogy vastag, lehet, hogy túl rostos, esetleg nem lehet annyira alaposan megtisztítani. Láthatod, hogy többféle oka lehet, de egy a lényeg, el kell távolítani. Egy bizonyos városi legenda szerint a héja alatt van a legtöbb vitamin, amit nem lenne célszerű a héjával együtt kidobni, Akár igaz, akár nem, mindenképpen vékony rétegben kell leválasztani a felhasználni kívánt részről, hogy ne legyen sok a hulladék. Nem azért adtuk ki érte a pénzt, hogy a komposztba vagy a szemétbe kerüljön.
Ehhez éles kiskésre vagy zöldséghámozóra lesz szükséged, ezek pengéi lehetőleg rozsdamentes acélból készüljenek. Az én kedvenceim a kis görbe pengéjű fekete kés, és a "tupperes" hámozók. Fontos, hogy hámozásra inkább rövidebb pengéjű, hegyes kést használj, az ilyennel jól lehet "manőverezni", olyan helyekre is eljutnak, ahová a tompa végű társaik csak nehezen.
Az eszközök mellett friss, lédús termésre, gumóra vagy gyökérre is szükséged lesz.
Friss terményt mindig könnyebb hámozni, mint a fonnyadtat. Ezért már a vásárlásnál is ügyelj a frissességre.
Ha netán nálad fonnyadt meg, akkor hámozás előtt segít, ha egy-két órára hideg vízbe áztatod. Figyelj arra is, hogy ne legyen sáros a zöldség, a gumó, mert azt megtisztítani dupla munkával jár, és több vizet kell hozzá felhasználni. Másrészt ha sáros, a sarat is szépen hozzámérik a boltban. Tudod, sok kicsi, sokra megy.
Ha már így belejöttem a közmondások idézésébe, rögtön itt van még egy: ahány ház, annyi szokás. Valaki szárazon szeret hámozni, valaki vízbe teszi a hámozásra szánt dolgot. Én krumplit, zöldséget általában vízben hámozok, de almát, körtét, cukkinit, uborkát, őszibarackot, gombát szárazon.
Lassan potyog már a fákról a fincsi nyári alma. Ez nem igazán téli tárolásra való, ezt frissen fogyasztjuk vagy süteményeket készítünk belőle, esetleg kompótot, almaszószt.
Alma hámozásánál mindig eldöntöm előre, hogy mihez fogom felhasználni. Ha kompótnak készítem el, akkor meghámozom, eltávolítom a magházat, a csészeleveleket és a kocsányt, amivel az almafához kapcsolódott a termés. Végül gerezdekre vágom, vagy még apróbb darabokra, attól függően, hogy szeretem.
Ha reszelve használom fel az almát, akkor nem vágom ketté, hanem csak a kocsányt és a csészeleveleket kanyarítom ki belőle. A nagyobb lyukú reszelőn (káposztareszelőn), esetleg fém nokedliszaggató hátán körbereszelem a magházat. Azért így csinálom, mert sokkal könnyebb így egészben bánni vele, másrészt a kicsi darabok reszelésénél különösen figyelnem kell az ujjaim épségére.
Hogy ki, hogyan hámoz, ez is szokás kérdése. Almát spirálian, körbe-körbe szoktam hámozni, de ne aggódj, nincs rossz megoldás. Minél laposabb, hegyesebb szöget zár be a kés pengéje az alma húsával, annál vékonyabban tudom hámozni. Jobb kezembe veszem a kést, bal markomba pedig a hámozásra szánt almát. Én mindig magam felé húzom a kés élét, mondom az ÉLÉT, nem a hegyét! VIGYÁZOK magamra, nem hadonászok a késsel, nem farigcsálok, hanem folyamatosan húzom magam felé a gyümölcs húsában a kés pengéjét, miközben balról jobbra fokozatosan forgatom az ujjaim segítségével a hámozandót. Ha el sem tudod képzelni, hogy néz ez ki, akkor figyeld meg az anyut vagy a nagyit, hogyan csinálja. Esetleg állj be neki segíteni, mikor a vasárnapi ebédhez krumplit hámoz. Azt sem nehezebb hámozni, sőt még a magházat sem kell belőle eltávolítani. Viszont ott meg a csíra okozhat gondot. Ezeket a helyeket a késed hegyével kanyarítsd körül. De ne "krátert" csinálj, vagy kutat fúrjál, csak éppen akkora lyukacskát, amekkorát muszáj.
Tudod, most már a hámozás minőségére is ügyelünk. Célunk, hogy tiszta, héjmentes legyen az alma, ugyanakkor kevés a hulladék. Nem pocsékolunk, hanem szépen, vékonyan hámozunk. Ez sem fog elsőre tökéletesen menni, de egyre jobb leszel benne, ha mondjuk minden délután meghámozol magadnak egy almát a gyakorlás kedvéért, akkor a hét végére már biztosan ügyesebb leszel. Utána pedig jóízűen harsogtatva elfogyasztod, nincs is annál jobb, egészségesebb! Persze turbó fokozatra is kapcsolhatsz, meghámozhatsz rögtön egy-két kilót is, azt viszont az anyuval egyeztesd, mert annak feldolgozásra lesz szüksége. Például isteni almás pitét lehet belőle varázsolni. Hamarosan megosztom veletek a kedvenc almás pitém receptjét is.
Biztosan észrevetted már, amikor almát ettél, hogy milyen gyorsan megbarnul az alma csutkája a szabad levegőn. Oxidálódik, mondanák a nagyok. Igen, a levegő oxigénjének hatására egyes anyagok átalakulnak az alma vágott-rágott felületén. Hámozáskor elkerülheted ezt a gyors barnulást, ha citromos vagy citromsavas, borkősavas, esetleg enyhén ecetes vízbe teszed azt almát, amit már meghámoztál. Bármelyik van ezek közül otthon, megteszi, és elég csak az egyiket használni. A meghámozott burgonyát is hideg vízbe teszem, de az nem olyan gyorsan barnul, ezért a víz savanyítására sincsen szükség.
Hát akkor hajrá! Ha már megtanultál takarékosan, szépen, vékonyan hámozni, akkor jöhet a kis füzeted, és
beleírhatod, mire jutottál.
Alig várom, hogy meg tudjátok sütni a kedvenc pitémet! Hamarosan újra jelentkezek:)
Szeretettel: Tündi néni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése